"Oly század szültte vagyok, mely embert, s hazát megtiport. Gyökértelenné tett mindent mi igaz. Hol virág nyílt, most tövis és gaz. S ki egykoron magasratört. Azt most hant fedi. Két lábnyi föld, s megannyi pörölycsapása a magyar megpróbáltatása, de állja llja ez a sírba küldött nemzet, s tudja vihart arat az ki szelet vet. Csendben fenik hozzá a kaszát. Lesz itt még jobb világ én hallom az idők szavát!" Attika van, volt s lesz! Akár egy új klánban akár egy új világban!